2020.09.30

Bár nap mint nap parlagi sasokkal foglalkozunk, a legtöbb esetben még a gyűrűs példányokról sem tudnánk sokkal több információt megosztani születési helyüknél, - és egy-egy megfigyelésnek köszönhetően – az általuk kiválasztott territóriumnál. 

Vannak azonban különleges egyedek, amelyeknek nem szokványos az élettörténete, ezért mindenképp több szót érdemelnek.

Történetünk egy „Kurszán” névre keresztelt madárról szól, és bár ez a régi magyar férfinév ’keselyűt’ jelent, most mégis egy parlagi sas nem mindennapi történetét mutatjuk be.

„Kurszán” 2017-ben született egy Hevesi-síkon található fészekben, itt kapott jelölő gyűrűt 2017. június 30-án. Testvére a RaptorsPrey LIFE program jóvoltából a gyűrű mellé egy jeladóval ellátott hátizsákot is kapott útravalónak. A jeladós madárról sajnos nem sok adatot gyűjthettünk, mivel a tetemét és a levágott jeladót szeptemberben találták meg a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrei. „Kurszánnak” nagyobb szerencséje volt, hiszen amikor testvére jeladóját keresték, a csapat csak úgy belenézett egy közelben lévő, már használaton kívüli régi kútba, amiben egy egészségesnek tűnő fiatal parlagi sas gubbasztott egy kiálló faágon. Elképzelhető, hogy neki is azok „segítettek” belemászni a kútba, akik a testvérét is eltették láb alól. A kútból kimentett sas új születésnapja szeptember 5-ére esett, megmentői nevezték el „Kurszánnak”.

Az elhagyott kút, benne "Kurszán", megmentőire várva (Fotó: Ferenc Attila, BNPI)

A legyengült fiatal madár a jászberényi Sasközpontba került, a gondozóknak 4 hónapba telt, mire elengedéshez megfelelő állapotba hozták a sast. Egy szerencsésebb folytatás reményében „Kurszánt” egy szintén mentett társával, „Hanssal” 2018. január 16-án engedték el egy jeladóval a hátán.

 "Kurszán" szabadon engedése (Fotó: Horváth Márton, MME)

Jeladójának köszönhetően tudjuk, hogy „Kurszán” azóta, egy igazi honfoglaló fejedelemhez méltóan bejárta a Kárpát-medencét.

2019 tavaszán megpihent és elfoglalt egy ősi sas territóriumot a Vértesben, ahol egyedül maradt az öreg tojó, és fészket ugyan foglaltak, de főszereplőnk ekkor még csak két éves volt, valószínűleg ezért nem volt költés.

"Kurszán" hódító körútjai 2018-2020 között

További barangolásai után 2020 tavaszán visszatért a vértesi territóriumba, de pár naponta rendszeresen ellátogatott egy 160 km-re levő osztrák területre is, majd hirtelen beállt Nyugat-Szlovákiában egy területre, ahol a Pannon Eagle projektben is részt vevő kollégák, a Raptor Protection Slovakia szakemberei meg is találták a fészkét, amit egy nála egy évvel idősebb tojóval épített.

Itt a többi sashoz képest 2 héttel később kezdtek el költeni, de végül egy fiókát sikeresen felneveltek.

"Kurszán" párja és fészkük a fiókával (Fotó: Tomas Veselovsky, RPS).

Így ünnepelte harmadik születésnapját „Kurszán”, aki a kalandos kezdés után remélhetően még sok évig élheti a sasok „szokványos” hétköznapjait, és számunkra is rengeteg értékes adattal szolgálhat.