2021.09.14.

Civil és állami természetvédők, kutyás kereső egységek és önkéntesek segítségével negyedik hete zajlik a kutatás az áldozatok és a mérgezett csalétkek után, de a lista feltehetően még mindig nem teljes.

Negyedik hete folyik a turai mérgezés felderítése, amely során folyamatosan nő a megtalált csalétkek és az elpusztult állatok száma. A keresések során a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kifejezetten ilyen célra kiképzett méreg- és tetemkereső kutyás egységei, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagjai és önkéntesek is aktívan közreműködnek, illetve lakossági bejelentések is érkeztek. Több új mérgezési gócpont is felderítésre került, így a legújabb eredmények alapján kirajzolódott, hogy a tettes közel 8000 hektáron - gyakorlatilag a Szent András Dombi Vadásztársaság teljes működési területét lefedve - helyezett ki csalétkeket.

A vadásztársaság határai és a talált tetemek és csalétkek elhelyezkedése 

A bűncselekmény elkövetőit és indokait egyelőre nem ismerjük. Az elkövetés módja és a korábbi tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy azzal a céllal helyezhettek ki ilyen mennyiségben mérgezett csalétkeket, hogy a lehető legtöbb ragadozót irtsák ki szisztematikusan a területről. Ennek egyik oka lehetne, hogy az elkövető a környéken tartott háziállatait kívánta öncélúan megvédeni, de a mérgezés mértéke és nagy kiterjedése ezt nem valószínűsíti. A másik leggyakoribb ok, hogy az elkövetők azt hiszik, hogy a ragadozók kiiktatásával nagyobb apróvad-terítéket tudnak a sportvadászat részére biztosítani.

Az utóbbi híradások óta sajnos a megtalált csalétkek és elpusztult állatok mennyisége is növekedett és többek között egy fokozottan védett rétisas és egy újabb barna kánya teteme is megkerült. De nem csak vadállatok estek áldozatul: egy helyi lakos kutyája sétáltatás közben fogyasztott az egyik csalétekből, szerencsére kevés méreganyag jutott a szervezetébe, és így a gazda lélekjelenlétének köszönhetően, a gyors állatorvosi beavatkozás megmentette a kutya életét. A rendőrségi minősítéssel rendelkező keresőkutyák két esetben szándékosan elrejtett barna rétihéja tetemeket is találtak, amely azt jelzi, hogy az elkövetők a mérgezések után is mozoghattak a területen és megpróbálhatták eltüntetni a nyomokat. A mérgezés időzítése nem tipikus, mert a korábban felderített esetek döntő többsége télen és tavasszal történt. Az sem kizárható, hogy az időzítés most azért esett a nyár végi strandszezonra, hogy a természetvédelmi szakemberek kisebb eséllyel szerezzenek tudomást a ragadozók pusztulásáról.

Egy mérgezett csali és áldozata (Fotó: Deák Gábor, MME). 

Az összehangolt munkának köszönhetően eddig 246 “találat” a területen: 114 mérgezett állat és 132 csalétek. Az áldozatok között nyolc védett állatfaj 93 egyede: 76 barna rétihéja, hét egerészölyv, három holló, két barna kánya, két erdei pityer, egy hamvas rétihéja, egy rétisas és egy aranypettyes bábrabló bogár szerepel, a természetvédelmi kár meghaladja a hat és fél millió forintot. Emellett mérgezés áldozata lett négy háziállat (két kutya és két macska), három vadászható faj 11 egyede (nyolc róka, két dolmányos varjú és egy szajkó), további hat állat esetében pedig nem lehetett meghatározni a maradványokat. Két élve megtalált madarat (egy hamvas rétihéját és egy barna rétihéját) a gyors állatorvosi kezelésnek köszönhetően már sikerült szabadon engedni.

Kiugró és soha nem látott mértékű a barna rétihéják pusztulása ennél az esetnél, amelynek egyik oka lehet, hogy a fajnak jelenleg tart a vonulása, és a Zagyva-völgy az északról érkező példányoknak egy fontos vonulási útvonalat jelent (Fotó: Deák Gábor, MME). 

A tetemek és csalétkek kétharmadát az MME, és kisebb részben a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kutyás egységei derítették fel, így ez is mutatja, hogy milyen hatékony a keresőkutyák használata a mérgezések elleni harcban. Ugyanakkor a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálata és az önkéntesek által megtalált számos nyom is nagyban segítette a helyszínek felderítését. Emellett kutyasétáltatók is három különböző helyen találtak tetemeket.

Egy sétáló család szeme láttára esett le egy éppen akkor elpusztult mérgezett ölyv a levegőből, és ők gyanútlanul megnézték és meg is fogták a tetemet, amely során akár maguk is érintkezhettek volna a rendkívül mérgező szerrel. Ezek a mérgezett csalétkek – pláne ilyen mennyiségben – nem kizárólag a ragadozó állatokra jelentenek veszélyt, hanem bármilyen azzal érintkezésbe kerülő állatra és az emberre is. Egy olyan mérgezett rókának a teteme is felkutatásra került, amelyet a vaddisznók már részben elfogyasztottak, így fennáll annak is a veszélye, hogy a méreganyag vadászható vadfajokba is bekerülhet.

A Gödöllői Rendőrkapitányság tudomásunk szerint eddig hat alkalommal végzett helyszínelést és nyomrögzítést. A rendőrség közleménye szerint a begyűjtött minták vizsgálata alapján az elkövetők idegmérget használtak a tömeges és szándékos mérgezéshez. Több régebbi nyom is arra utal, hogy nem csak most történt mérgezés a területen, hanem kisebb intenzitással valószínűleg néhány hónappal korábban is előfordult már. Sőt 2010-ben is történt hasonló a vadásztársaság területén. Akkor egy parlagi sas, öt holló, négy egerészölyv, három barna rétihéja és egy dolmányos varjú került elő, a mérgezett csalétkek pedig naposcsibék voltak.

A 2010-ben történt eset során elpusztult parlagi sas és holló teteme (Fotó: Papp Ferenc, MME). 

A varjúfélék tetemeit ekkor levágott lábakkal találták meg a természetvédelmi szakemberek, amely arra utal, hogy azokat vadgazdálkodási “dúvadjelként” adhatták le. A madarak pusztulását akkor is az idegméregként ható, ma már 13 éve betiltott növényvédőszer okozta.
 

Továbbra is felhívjuk a természetjárók, kutyasétáltatók és a külterületeken dolgozók figyelmét, hogy aki gyanús húsdarabokat, tyúktojásokat vagy elpusztult állatokat észlel a szabadban, semmiféleképpen ne nyúljon ezekhez és mérgezés gyanúja esetén azonnal értesítse a hatóságokat!

Szeretnénk köszönetünket nyilvánítani a lakosságnak és mindenkinek aki segítette a szakemberek munkáját az eset felderítésében és a potenciális helyszínek megtalálásában: Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (Németh András, Sári Gergő,  Kepes Zsolt, Kazi Róbert, Szénási Valentin, Barczánfalvi Péter, Vízkert András), Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (Kiss Viktor), Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (Juhász Tibor), Nemzeti Nyomozó Iroda (Horváth Ákos), Vet-e-medic állatorvosi rendelő (Bakonyi László, Venczel Edit), önkéntesek (Morvai Szilárd, Dósa László, Dusa Péter, Schneider Zoltán, Zubor András) és Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (Deák Gábor, Zelenák Attila).

Valamint természetesen köszönet Carlo, Hella és Samu nevű keresőkutyáknak, akik nélkül jelentős része sosem került volna elő a csalétkeknek és lényegesen több madár pusztult volna el!